Településtörténet

Döröske első okleveles említése 1244-ből származik. Ebben már említést tesznek templomáról, ami még ma is látható a régi temetőben.

A különböző századokban a falu nevét az alábbi alakokban említik:

Druska (1244)
Dereske (1276)
Dyriske (1278)
Duruske (1283)
Duruska (1292)
Derechke (1549)
Deoroske (1565)
Döröske (1624)

Kezdetben, a XIII. századtól, okleveles említések soraiból kiolvasva arra jöhetünk rá, hogy a faluban csak pár szegény élt. Tehát akkoriban csak birtok volt, mintsem igazi lakó falu. Egy oklevél 1331-ben arról ad tanúbizonyságot, hogy a Saar-i Marcellus fia öt évre adta zálogba a területet Monkus Miklósnak.

Darabos János 1538-ban birtokolja a területet, majd Darabos Gergely 1549-ben birtokolja Döbörheggyel együtt. Ekkor 11 porta, egy bíró, hat zsellér, egy kocsis, és egy malom volt a két faluban. A falu lakossága a történelem során sok alakalommal szenvedett a katonaságtól, és több alkalommal fel is jelentették őket.

A falu közelében ekkoriban még "kastély", castellum, mai terminológiával vár állt. Nem keverendő össze, a tőle néhány száz méterrel, a Nagykút feletti dombtetőn található várral (Várdomb, Várad). Ez utóbbi közelében téglaégető hely is volt található. A vár belsejébe feltehetően egy szekérrel is jól járható út vezetett az erdőn keresztül, mely ma is látható. A domb tetejéről visszanézve, különösen ősszel, jól látható az egykori "kastély" területe, valamint a távolabbi templom is. A szájhagyomány szerint a vár a török időkben égett le.

"A vár (kastély) három oldalról nehezen megközelíthető dombon épült. A támadható déli oldalon kettős, mély szárazárok védte. A belső árok ma is 4 m mély. A két árok között talán kaputorony állhatott. Erre utal a külső árok szögletesen megtört vonala. A kis vár belsejében (talán trapéz alaprajzú) téglaépület, nyilvánvalóan lakótorony állt. A helyszínen gyűjtött téglák ugyanabból a kézi vetésből származnak, mint a kastélytól 400 m-nyire található 1200 körüli építésűnek tartott temploméi. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ugyanakkor, nyilván ugyanaz a birtokos építette mindkettőt. 1471-ben oklevél említi a nádasdi Darabos család itteni castellumát. Az 1549-ből származó adóösszeírásból megtudhatjuk, hogy a döröskei kastély lakója ekkor Darabos Gergely, a megye későbbi alispánja volt."[4]

A döröskeiek úgy tudják, hogy a falu a nevét a volt vár védőjéről, Döröskei Jánosról kapta, aki egy támadás során halálosan megsebesült és utolsó kívánsága az volt, hogy a falut róla nevezzék el. Az idősebbek szerint a fent említett várat a törökök is elfoglalták. Ma már csak kövek, és régi edények található a helyszínen. Az utolsó falmaradványt 1930 környékén bontották le, és a mellette húzódó árkot töltötték fel vele. A Szentegyházhegy belső oldalán valamikor egy kastély állt. Innen a falubeliek, rengeteg kavicsot, törmeléket hordtak el. Különböző tárgyak is előkerültek,- rézdrót, rézszeg, cserép, pénzérme. A kastély alatt egy pince is húzódott, ahonnan egy út vezetett a várba. Az út egy szakasza még ma is látható.

1678-tól a Nádasdyak birtokolták egészen a XVIII. század közepéig.

1690-ben Döröskén 15 negyedtelkes jobbágy, 6 zsellér élt. Egy telekhez 40 hold szántó, 16 kocsi szénát adó rét, és még 40 hold erdő tartozott.

Ezután 1737-től átkerült a gróf Festetich család tulajdonába, akik a vasvári birtokukhoz csatolták.

1743-ben 18 jobbágyot, és 15 zsellért találunk Döröskén. Mária Terézia idejében 18 jobbágyporta volt, 20 házas és 1 háztalan zsellér élt Döröskén.

1851-ben 310 fő volt a lakosság létszáma.

1869-ben a nőknek a 83%-a, a férfiaknak a 72% írástudatlan volt.

1875-ben egy tanító volt a faluban, egy tanteremben 37 tanulót oktatott.

1898-ban 373 fő a lakosság, és ez mind római katolikus vallású.

Az állatállomány legnagyobb létszáma mind máig is 1911-ben volt. 220 szarvasmarha, 120 tehén, 254 sertés, 10 ló.

Az első világháborúban 37 hadbavonult volt, 11 hősi halált halt.

1930-ban a falu lakossága 436 fő, ipari keresők száma: 13, őstermelő 176, közszolgálatot 3 fő teljesített.

A második világháború 1945. március 31-én ért véget a Döröskeieknek. Eddig a magyar és német hadseregek, valamint polgári menekültek átvonuló területe volt.

Ekkor a lakosság száma 476 fő, családok száma 92 fő, házak száma 85 fő.

Építészet 

A faluban a házak, pajták borona- vagy sövényfalúak voltak. A legelterjedtebb építkezési forma a háromosztású ház volt (szoba, konyha, kamra). Ebben az időben a család szinte a teljes napját itt töltötte. Majd később a konyhából választották le a szobát, így jött létre a "tiszta szoba". A házhoz tornácot építettek,a ház elé főként az utca fonton volt a kiskert-virágoskert. Ez még ma is sok helyen megfigyelhető. A telek végében, az udvarban építették a pajtát. A kamra szorosan a házhoz épült, majd istálló. Tyúk, és disznóól is a ház részét képezték. Megtalálható volt még a nélkülözhetetlen trágyadomb és a góré. Ezek mögé került a WC.

Viselet

A lányok és asszonyok fejükön kendőt viseltek, a szoknyájuk bokáig ért, alsó szoknyájuk 2-3 is volt. A felső ruházatot fehér vászonból készítették. A lányok a hajukat egy fonatba összefogták, az asszonyok koszorúba fonva viselték. A férfiak vászon inget hordtak, fehér, vagy más színes gatyával, eléje pedig jellegzetes kék kötényt kötöttek fel. Az ünnepi öltözékük fekete posztó nadrág, fehér vászon ing, és fekete kalapból állt.

A mai falu

A falu szerkezete sokat nem változott. Nem nagyon bővült. Lakossága csökkent, és a lakóházak száma sem növekszik.

A régi házakat újítják fel a családtagok. Néhol épül egy-egy új ház, de ez igazán csak a szőlőhegyekre jellemző.

Ha megfigyeljük a képet a faluról, akkor szembetűnik, hogy egy nagyobb utca látható. Ez a Fő utca. Ebből még két utca, és egy gazdasági út nyílik. A templom utcája a Hársfa utca, a tóra vezető út a Mogyorósi utca. A gazdasági út pedig a közeli majorba vezet. Ezeken kívül még találhatóak dűlő utak, melyek a tóról indulnak, a szőlőhegyekbe tartanak, külön elnevezésük nincs. A házakat merőlegesen építették, építik az utcákra. Ez a szalagtelkes elrendezés miatt van. Az utcafrontra a téglalap alakú parcelláknak a rövidebbik oldala néz. Így hátrafelé építkeztek. Jól látható, hogy a parasztházak hosszúkásak voltak. Az 50-es, 60-as években építettek hozzájuk, így általában L-alakú formát vettek fel. Az "L-alak" talpa az utcára néz. Egy templom található a faluban mely az 1200-as években épült. A falu központjában található a művelődési ház, a vegyesbolt, a kocsma, és egy harangláb. A szőlőhegyen az építkezés nem ennyire szabályos formában történik. Ott szabadabban helyezik el a pincéket, nyaralókat. Természetesen a vizet és villanyt a szőlőhegyen is bevezették.

A már említett víztározó ~1000méter hosszú, és legnagyobb szélessége ~320méter, legnagyobb mélysége 12 méter.

A tó osztrák tulajdonban van. Jelenleg történt bérlő váltás. Az új tulaj 10 év bérleti szerződést írt alá. A tavat horgász és fürdő paradicsomként kívánja tovább vinni, megőrizve ezzel eddig feladatát. Itt működött 2005 nyaráig Nyugat- Magyarország egyik legnagyobb szabadtéri DISCO-ja, melyet most újra szeretne felvirágoztatni a tulaj. A tó vize egy átlagos nyáron 24-26 °C körül alakul. Megtalálható itt a harcsa, ponty, keszeg, sügér, süllő, és még sok más halfajta is.
Közlekedése

A falunak vasútja nincs. A legközelebbi Vasváron és Körmenden van. Mindkét város körülbelül 12 km-re található. Könnyen megközelíthető. Buszközlekedése közvetlenül csak Körmendre visz. A falut a 8-as főút felől Molnaszecsődről lekanyarodva, a 85-ös főút felől Katafáról lekanyarodva érhetjük el.

Nevezetességei 

- római katolikus temploma a XIII. században román stílusban épült. A régi temetőben található épület Ifjabb Szent Jakab apostol tiszteletére szentelték fel. 1894-ben átalakították. Berendezési tárgyai a XIX. század végéről valók. Műemléki védettséget élvez.
- a Fő út 6 szám alatt lévő telken található sánc, egy ma már nem álló Árpád-kori megerősített lakótoronyhoz tartozott.
- horgásztó: a Bogrács-patak vizét mesterséges tóvá duzzasztották, így fürdésre, horgászatra alkalmas